Idén első alkalommal vettem észre, hogy a kiskertemben elszaporodtak az ecetmuslicák. Aranysárga, áttetsző testükről ránézésre lerí, hogy muslicafélékről van szó. Ahogy locsolok, teszek-veszek a kertben, ők megtalálnak, és szépen helyet foglalnak valahol a karomon. Érdekes módon nincs meg bennem az a zsigeri késztetés, hogy elhessegessem őket, kicsi, hűvös, ízelt lábaikkal megállnak egy helyben, és nem idegesítenek a mászkálásukkal. Még szépnek is mondhatom őket.
Mik is pontosan az ecetmuslicák?
Az ecetmuslica, más néven gyümölcslégy, egy alig néhány milliméteres, ártalmatlan rovar, amely az emberre nézve semmilyen veszélyt nem jelent, betegséget nem terjeszt. Kiskertekben, gyümölcsösökben, komposzt közelében jellemzően az érett, túlérett vagy romlásnak indult gyümölcs, zöldség szagára gyűlik össze, hiszen ez a kedvenc táplálékforrása. A nyári meleg kifejezetten kedvez a felszaporodásának, hiszen ilyenkor a gyümölcsök gyorsabban érnek, és több az illatanyag, ami vonzza őket.
Egyre kevesebben vannak, vajon miért?
Mostanában azt veszem észre, hogy kevesebb az ecetmuslica a kertemben. Ezzel egy időben viszont minden alkalommal, amikor kilépek a házból a kert felé, felrebbennek a verebek a növényeim közül. Meggyőződésem, hogy ők végzik a tisztogató munkát, és tartják karban a kertem rovarállományát.
Ez a megfigyelés egyáltalán nem alaptalan: a verebek – legyen szó házi verébről vagy mezei verébről – elsősorban magvakkal táplálkoznak, ám a fiókanevelés időszakában, tavasztól nyár közepéig, a szülők szinte kizárólag rovarokkal, apró ízeltlábúakkal etetik utódaikat. A fehérjedús táplálék elengedhetetlen a fiókák gyors növekedéséhez, ezért a verébszülők ilyenkor napi szinten, szinte megállás nélkül vadásznak a kertekben, kiskertekben található rovarokra. Nem véletlen tehát, hogy egy rovarokban gazdag kiskert a verebek számára is vonzó vadászterület, és fordítva, egy jól működő verébpopuláció valóban hozzájárulhat ahhoz, hogy a kertben ne szaporodjanak el túlzottan a rovarok.
Madárodúk, amelyek otthont adnak az énekesmadaraknak
Nagy becsben tartom a kihelyezett madárodúimat, amelyeket a Magyar Madártani Egyesülettől szereztem be. Az énekesmadarak számomra a kert kis pajtijai: nemcsak élőlénnyel gazdagítják a kertet, hanem – ahogy a saját tapasztalatom is mutatja – aktívan részt vesznek a rovarállomány természetes szabályozásában is.
A megfelelő odú kihelyezése azért is fontos, mert a fészkelőhelyek hiánya sok helyen komoly gondot jelent a madaraknak, különösen ott, ahol kevesebb az öreg fa, faodú vagy egyéb természetes fészkelőhely. Egy jól elhelyezett, megfelelő méretű odú biztonságos otthont adhat egy-egy verébcsaládnak vagy más énekesmadárnak, amely aztán a kert állandó, természetes „rovarirtójaként” is szolgálhat.
A természet saját egyensúlya
Ez a kis kerti megfigyelés jól mutatja, hogy egy kiskertben a természet gyakran magától is megtalálja a maga egyensúlyát: az ecetmuslicák megjelenése vonzóvá teszi a kertet a verebek számára, a verebek pedig – táplálkozásukkal – segítenek visszaszorítani a rovarok számát. Mindez arra is jó példa, hogy érdemes teret engedni a kert természetes lakóinak, és a vegyszeres beavatkozás helyett néha elég csupán megfigyelni, ahogy a növények, rovarok és madarak közösen alakítják ki a kiskert egyensúlyát.
Fotó: Pandur Mónika
